Váry Gábor keramikus

Hogy milyen szerintünk az ideális háztartás? Olyan, hogy ahova csak nézünk,

leleményes borhűtők, praktikus vajtartók és egyéb ötletes edények találhatók.

Szeretnénk, ha az ötletes, praktikus, leleményes edények eljutnának minden magyar családhoz.Ezért indítottuk aLelemények nyomában magazinunkat,

leleményes figurákról, eredeti ötletekről, a praktikus háztartás trükkjeiről.

A világon nem csak kerámiák és edények vannak, ezért bőven lesz benne szó más szakmákról is.

(Persze a cserépedény és a Váry kerámia se fog kimaradni,

de semmilyen edényt nem fogunk lenyomni a torkán annak, aki nem akarja, legyen az bármilyen ötletes, praktikus vagy leleményes.)

Végül is a kerámia az csak kerámia,

nem csupa edényekből áll a világ.

Rólam

Élj úgy, hogy lábad nyomot hagyjon a mindenség porában!
Hogy a kulacs*** nálad lehessen!
Ha nem hiszel Istenben, hogyan hihetsz magadban?

     Középiskolás koromban mindent elolvastam, amit Traventől lehetett. Tetszett, kíváncsi lettem, ki ez az ember. De nem találtam róla semmit, mert ő azt tartotta, hogy nem az író személye az érdekes, hanem az, amit írt. Minden sorában, fejezetében ő maga van. Azokból lehet megismerni.
Én messze nem vagyok ennyire zárkózott ember, bárkivel szívesen találkozom. Sok alkalom van, ahol megtalálható vagyok: népművészeti rendezvények, kézműves vásárok, fesztiválok, stb.
Mindenesetre a konvencióknak megfelelően átadok most egy szokványos bemutatkozó szöveget is, nehogy szó érje a ház elejét.
Íme:

Váry Gábor vagyok
     Az 1970-es évek végén kezdett érdekelni a népi fazekasság azt követően, hogy bebarangoltam Erdély szép tájait, ahol a mindennapi élet szerves részeként használták a szebbnél-szebb cserépedényeket.
Nem sokkal ezután sikerült eljutnom az akkor még zárt övezetnek minősülő őrségi falvakba, de már kifejezetten "gyűjtő" szándékkal, majd magam is megpróbálkoztam különféle edények készítésével.
     Az elő Táncház találkozó alkalmat adott a bemutatkozásra, amelynek előzsűrije (majd a közönsége is) termékeimet alkalmasnak ítélte a részvételre. 1985-től tíz év kihagyás következett, majd újult erővel folytattam ott, ahol abbahagytam. Soha egyetlen mesternél sem dolgoztam, autodidakta vagyok.
Budapesten születtem, mindig is a fővárosban éltem, nem kötődöm egyik tájegységhez sem: nekem éppoly kedves és szép egy erdélyi bokály, mint az őrségi fazék, fő, hogy tiszta legyen a forrás, amiből merítek. Nem csak népi ihletésű tárgyakat készítek, de ragaszkodom a szép, arányos formákhoz. Folyamatosan részt veszek a népművészeti vásárokon, kulturális rendezvényeken.
Mivel erősen vonzódom az ősi magyar kultúrához és hitvilághoz, rendszeresen készítek olyan tárgyakat, amelyek ennek ápolását szolgálják.

     Voltak önálló kiállításaim, voltak csoportosak, néhány elismerő oklevelem is van. Készítettek riportot is, de ez valószínűleg senkit sem érdekel. Az ember olyankor megpróbál okosnak tűnni, többnyire nem sikerül.
Akartam színész lenni és ügyvéd, egyik sem sikerült az emberiség szerencséjére. Bizonyára rossz ripacs lettem volna egy kis vidéki színháznál. Amatőrként azért játszottam néhány darabban, sőt 2000-ben a Hidegkúti Művészeti Fesztiválon rendeztem is színi előadást (Szabó Magda IV. Béláról szóló alkotását). Jó kaland volt.

     Koromat illetően az úgynevezett nagy generáció tagja vagyok, azé amely generáció szárnyait oly eredményesen sikerült a kádárnak (ez nem helyesírási hiba) lemetszenie. Természetesen én is osztályidegen voltam.

     Talán sokan tudják, hogy az inkákat kipusztították a konkvisztádodok. Az utolsó inkát, Tupak Amarut, egy spanyol nevesincs kiskirály ölte meg.
Vajon mi lehet az oka annak, hogy az inka kultúra a tovább él? Elárulom, az, hogy mai napig létezik az inka történelem, az inka múlt, az inkák művészete.
Egy nép addig marad fenn, amíg van múltja, van történelme, hagyománya.
Az inka nép élni fog (nem úgy, mint lenin - nem helyesírási hiba).

Tanúi lehetünk a magyar nép megsemmisítésére tett próbálkozásoknak, hisz akinek van szeme a látásra, füle a hallásra, az tudja, mi folyik ellenünk. Különösen Trianon óta.
A legtöbb gaztettet mégsem a környező irigyek, hanem honi pribékek követik el! Láthatjuk mindannyian történelmünk, múltunk meghamisításának; el akarják venni, s ezzel nemzeti identitásunkat megszüntetni. Soha még akkora gaztettet nem követtek el ellenünk külső erők, mint az állampolgárságról tartott népszavazás során a belsők.
Az oktatásügy kinek a kezében van? Hogyan tanítják az irodalmat, a történelmet? Hová lett a büszke magyar? Árpád és Attila tisztelete mára gúny tárgyává vált.
Tudja Ön, hol van például Wass Albertnek szobra Magyarországon?

     A Trianoni Diktátumban 2 rendelkezés is foglalkozik a felülvizsgálat, az ellenvélemény kifejtésének jogával. Aki pedig akár csak említést is tesz ezekről, az revizionista bélyeget kap. Aki kibontja ősi zászlóinkat, használja jelképeinket, azt itt lefasisztázzák. Miközben szabadon koszorúzzák a szovjet emlékművet s agyba-főbe verik, aki ellene szól.

Csak egy hirtelenjében eszembe jutott példa: Mindannyian ismerjük iskolai tanulmányainkból a következő mondást: A Hazáért, a szabadságért előre! Állításaik szerint ez volt II. Rákóczi Ferenc zászlajára írva. Csakhogy ez nem igaz! Nem ez volt a zászlóra írva! Még akkor sem, ha Ön fogadni merne rá! Mert arra ez volt írva: Cum Deo pro patria et libertate Istennel a hazáért és a szabadságért Alig van különbség. Mindössze Isten! Helyükre kellene végre tenni a dolgokat! Szembe kell nézni a hazugságokkal, a torzításokkal és ami a legveszélyesebb, a csúsztatásokkal, a hazugokkal, torzítókkal, csúsztatókkal! Mikor rázzuk már le magunkról ezt a szemetet?

     Hogy mire célzok itt?
Például arra, hogy újabb és újabb és még újabb mocskos hazaáruló gazemberek bukkannak fel a legkülönbözőbb "demokratikus" álruhában. Egy paprikajancsikapaszkodik vissza hazugságokat fröcsögve, egy (már nevében sem magyar) ármánykodó fröcsögi bűntetlenül, rezzenéstelen pofával, hogy lehet más a politika, közben állatvédőnek álcázott bérencek vagy magukat magyarnak mondók soros-kodnak a háttérben.    Érted???

Fáradságos dolog lesz! De megérné. Emeljük föl a fejünket végre, s ehhez jó kezdet lehet mindenki számára, ha megszerzi és meghallgatja PAP GÁBOR történésznek "A Szent Korona nevében…" előadását!
Tudja Ön, hogy Gárdonyi az Egri Csillagok-ban mit mondott?

"Senki sem becsesebb a hazánál" (486. oldal)

Most, 2012. elején már készítik a sírt, az újabb, most gazdasági Trianont.
És ehhez -magukat magyarnak mondó- LMP szimpatizáns "értelmiségiek" feljelentik Magyarországot az EU-nál. Mi ez, ha nem hazaárulás?